Oliver Black lakosztálya

Vendég

Ever Hamilton Smile

-Igen. Igen én vagyok.
Mosolygott a lányra, mikor az hirtelen a nyakába borult és megölelte. Karjait egy pillanatra a lány köré fonta, majd mikor az elhúzódott, fintorogva magára nézett. Kapott ő is egy keveset az italból ruhájára, de nem volt feltűnő. Viszont amint hazaér lecseréli.
Ever kérdése megmosolyogtatta. A lány már a múltkor is kissé szeleburdinak tűnt. Nem tudta mit válaszoljon a kérdésre. Arról meg fogalma sem volt, hogy a lány honnan találta ki, hogy egy éjszakára kellett volna csak neki. Vagy talán mondta volna? Nem rémlett, mindenesetre elhatározta, hogy most jobban fog majd vigyázni, nehogy elszólja magát. Előadja a rendes, udvarias srácot, aki élete szerelmét látja benne, lefekteti, aztán elmegy. Tökéletes tervnek ígérkezett, csak egy gond volt, hogy Ever nem hagyja olyan könnyen magát. Mivel a kiránduláson sem tudta meggyőzni, biztos volt benne, hogy most jóval nehezebb dolga lesz, hisz ha nem is sokkal, de valószínűleg érettebb, okosabb lett.
-Csak egy kis szórakozásra vágytam.
~És azt hiszem meg is lesz ma estére.~ Gondolta s a másik kérdésre már enyhén vonakodva válaszolt. Egyáltalán nem volt ínyére, hogy ennyire lerí róla a természete.
-Hogy egy éjszakás dologra? Nem. Nem vagyok olyan. Talán voltam...még nagyon rég, de akkor sem az a fajta, akire gondolnál. Megváltoztam a két év alatt. Sokmindent megértettem és átgondoltam. Rájöttem, hogy nem az az igazi élet, hogy becsapom és kihasználom a lányokat.
Füllentett nem is kicsit, majd hatalmas vigyor jelent meg arcán, mikor a lány igent mondott a meghívásra. Máris nagyobb lett önbizalma, kezdett biztos lenni benne, hogy összejön az estéje, végre megkapja a lányt, akiért már a múltkor is annyit hajtott. Fizetni akart Ever helyett, de az olyan gyorsan tette a pultra le a pénzt, valamint vette fel a kabátját, hogy reagálni sem volt ideje. Miután belekarolt, kimentek az épületből és beszálltak a kocsiba. Oliver nem hajtott gyorsan, hisz ráértek. Hosszú még az éjszaka és ha rajta múlik még izgalmas is lesz.
A Hotelhez érve, beléptek a recepcióra, ahol Oliver a kulcsot Robbienak dobta. A fiú sejtelmesen elmosolyodott, Oliver pedig szeme sarkából vetett rá egy pillantást. A srác a példaképének tartotta, amin mindig jót derül. Felvitte Evert magával a negyedik emeletre, ahol az ő lakosztálya van. Nem túl nagy, de nem is kicsi, viszont ízlésesen van berendezve. Kinyitotta előttük az ajtót és belépett, így Evert is magával húzva, végül becsukta maguk mögött az ajtót.
-Itt vagyunk. Mindjárt keresek neked valamit.
Kacsintott a lányra és elengedte. Az egyik fiókhoz guggolt és kikapott belőle két pólót. Az egyiket a lánynak adta, majd levéve ingét az ágyra dobta azt és egy mosollyal arcán, felvette a másikat. Kezét a Ever felé nyújtotta.
-A pólód...vedd át és addig kitisztíttatom.
Kérte és csak akkor esett le neki, hogy valószínűleg egyik nő sem vetkőzne le előtte. Legalábbis nem az első találkozáson.
-Jaj, bocs.
Megfordult, így háttal állt a lánynak, miközben az az öntelt vigyor ott csüngött ajkain.
-Ígérem nem lesek.
Az egyik amit tudni kell, hogy Oliver ígérete nem ér semmit, a másik pedig, hogy ha azt mondja nem, akkor már azért is igen. Erős késztetést érzett, hogy megforduljon.

Tárgy: Re: Oliver Black lakosztálya Csüt. Május 05, 2011 4:18 pm

Mikor megérkeztünk beléptem Oliver mögött, majd körülnéztem.
- Hűha....ez aztán a szép szoba..- Mosolyogtam egy kedves, őszinte mosollyal, amit már régen nem mutattam senkinek. Egy kicsit meglepődtem, mikor azt mondta, hogy megváltozott.
- Ki vagy te és mit csináltál Oliver-rel?- Kérdeztem kuncogva és elvettem tőle a felém nyújtott pólót. Mikor nagy nehezen megfordult nyugtáztam magamban, hogy ő még mindig a régi Oliver. Gyorsan levettem a pólómat és felvettem az övét. Egy pillanatra magamra lestem, majd megszólaltam.
- Na jól van megfordulhatsz kis kíváncsi kukac.- Nyújtottam rá a nyelvemet és közelebb léptem, a pólómat a radiátora akasztottam.
- És merre jártál mostanság?- Néztem fel a szemébe, ahogy a csípőmre tettem a kezeimet. Oliver pólója, eléggé lógott rajtam a széles válla miatt, szóval eléggé viccesen nézhettem ki, de hát...legalább száraz ruha volt rajtam.
- Na milyen vagyok?- Kérdeztem felvont szemöldökkel és mosolyogva. Mivel a nadrágom nem kapott olyan sokat, és úgy is azon voltam, hogy majd megszárad magamon hagytam, bár ha levettem volna se látszott volna ki semmim, mivel a póló bőven csak a térdemig ért. Ilyenkor hálát adtam az égnek, hogy pici vagyok, mert más különben nem lenne jó a póló rám.
Gondolataimból visszatérvén más témára tereltem a szót.
- Hogy-hogy ennyire megváltoztál? Csak nem egy nő van a dologban?- Kérdeztem egy huncut mosollyal az arcomon és leültem a kanapéra, ami mellett álldigáltunk.
- Mert akkor muszáj bemutatnod, ugyan is le kell lökjem a szikláról, ami a közelben van, amiért ennyire elrontott.- Nyújtottam rá nyelvet. Oliver mellett kislánynak éreztem magamat, bár ki ne érezte volna magát annak, mikor jó három fejjel magasabb volt nálam.
Oliver nekem ugyan olyan volt majdnem, mint Sebastian. Persze előtte sem szerettem rövid ujjúban mutatkozni, még ha tudott is a sebeimről...bár most valahogy nemigazán érdekelt. Régen láttam és jól esett, hogy van egy régi ismerős akivel kicsit kiengedhetem a gőzt.

» Bonnie Wainwright lakosztálya