Alap adatok:Becenév ~ Luna
Nem ~ Nő
Faj ~ Démon
Kor ~ 20-nak néz ki, valójában 313
Születési hely/idő ~ Anglia, London 1698. január 13. (1718-ban változtam át)
Szexualitás ~ Heteroszexuális
~ ~ ~
Szabadidő:Foglalkozás ~ Bérgyilkos
Hobbik ~ Ha éppen akad egy percnyi nyugta szeret olvasni.
Kevésbé kedvelt dolgok ~ Ha valami nem jön össze neki, és ha nincs igaza.
~ ~ ~
Család: Apa ~ Jeremy Moon / meghalt / ember / kereskedő volt / miatta lettem öngyilkos
Anya ~ Alice Moon / meghalt / ember / háztartásbeli volt / szerettem
Testvérek ~ -
Egyéb hozzátartozók ~ -
Háziállatok ~ -
~ ~ ~
Kinézet: Ötvözöm a sportos és a nőies öltözködést, mivel az áldozataim mind férfiak el kell őket valahogy csábítani, viszont tapasztalatból mondom, hogy még természetfeletti erővel sem könnyű elhurcolni egy halott fickót, ha mini szoknyában vagy. Ha nem dolgozom, csak mászkálok Las Vegasban akkor általában koktél ruhában teszem ezt. Sminkelni általában csak annyira szoktam magam, hogy a szememet körben kihúzom feketével.
~ ~ ~
Jellem: Mivel a szakmám bérgyilkos és démon vagyok, ami azt jelenti, hogy öngyilkos lettem, egyet elkönyvelhetünk, normális biztosan nem vagyok. Általában mielőtt megölöm az embereket szoktam velük beszélgetni és általában azt szokták a fejemhez vágni, hogy gonosz vagyok. Hinni szoktam nekik, mert tényleg az vagyok. Ezen kívül képes vagyok hidegvérrel gyilkolni és elég precízen, eddig a megrendelőim meg voltak velem elégedve. Ezen kívül utálom a vadászokat, a nyafogást és a gyerekeket. 313 éve élek ezen a földön, de még sosem voltam szerelmes, egyszer szeretnék az lenni.
~ ~ ~
Előtörténet: 1698. január 13.-án születtem. Emlékeimben két dolog maradt meg, a szegénység és a veszekedés. Szegények voltuk, nagyon éppen nem haltunk éhen. Apám pedig állandóan veszekedett velünk és meg akart verni engem is és anyámat is. Ahogy nőttem nőttem cseperedtem, egyre jobban elegem lett apámból, sokszor megszöktem és szintén szűkös anyagi helyzetű barátaimnál szálltam meg egy-egy éjszakára, de apám mindig megtalált és mivel tudtam, hogy miatta szököm meg olyankor mindig jobb lett, de aztán megint elölről kezdte és akkor én megint megszöktem, ő megint megtalált és akkor megint jobb lett. Az egyetlen állandó anyám volt. A mindig nyugodt mindig mosolygós anyám. Sosem tudtam elképzelni, hogy ő hogyan viseli ilyen jól. Csak akkor láttam falfehéren és kisírt szemmel amikor apa haza hozott, olyankor mindig tudtam, hogy miattam sír, ezért leszoktam a megszökésről, mert rájöttem, hogy nekem sosem lesz jobb viszont így anyámnak rosszabb. Nőttem, nőttem egyre nőiesebb lettem és apám férjhez akart adni egy gazdag ember csúnya és nőfaló fiához. Szép voltam, meg okos is szóval hiába voltunk szegények mindenki engem akart a fiának. De én addig húztam halasztottam, hogy apám dühbe gurult és rámutatott a városunk leggazdagabb és legundorítóbb ficsúrjára és azt mondta, hogy hozzá kell mennem. Most már nem tudtam mit tenni, halasztani, már anyám is azt mondta, hogy hozzá kell mennem. Ekkor voltam 18 éves. Már öregnek számítottam, a legtöbb barátnőmnek már családja volt, férje és két vagy három gyereke. Szerencsére a férfi akihez hozzá akartak adni épp kiküldetésben volt és csak 2 év múlvára várták vissza, így nem nagyon volt mitől félnem csak minden éjjel szorgosan kellett imádkoznom, hogy essen el a fronton. Hát nem így történt, két év múlva teljesen egészségesen tért vissza és azonnal el akart venni. Pár hét múlva már az oltárnál álltam és örök hűséget esküdtem neki, de abban a pillanatban, hogy megtudtam, hogy haza jön eldöntöttem, hogy a nászéjszakánkon öngyilkos leszek. Arról nem tudtam, hogy éjszaka újjá fogok éledni a kriptámban a véres ruhámban. Amikor rájöttem, hogy valami nem stimmel megkerestem egy nagyon öreg embert aki a városunkban élt és megkérdeztem tőle, hogy mi történt velem. Mindent elmagyarázott és utamra bocsájtott. El is indultam és most 293 évvel később egy az alvilágban híres bérgyilkos vagyok. Mivel Las Vegasban nincs olyan, hogy kétszer találkozom ugyan azzal az emberrel ezért már 50 éve itt élek. Nagyon sok pénzt gyűjtöttem ez alatt az 50 év alatt így most azt terjesztem magamról, hogy egy gazdag és beképzelt örökös vagyok. Eddig nem sok vadásszal találkoztam és nem is nagyon vágyom a társaságukra. De a mostani legnagyobb vágyam, hogy rátaláljak az igaz szerelmemre.
~ ~ ~
Példajáték:Éppen egy sikátorba értünk, hiába volt ez egy mesterséges Velence, a szerelmespároknak létrehoztak vízi sikátorokat. Pár zsákutca volt és a végén egy szoba volt, ami az ajtóba némi pénz bedobása után használható volt. Volt már rá példa, hogy ott öltem meg embert, a tervem most is ez volt.
- Semmi dolgod nincs, mint tartani a gondolát, amíg elintézem. Nem fog minket senki meglátni, ha meg igen, nyugi vannak barátaim az összes nyomozó irodánál. – mosolyogtam rá. – Itt állítsd meg kérlek. – mondtam neki, majd egy utolsó csókot adtam neki és átugrottam a másik hajóba, ahol egy férfi ült egyedül és éppen nagyon sietett valahova.
- Hello! – köszöntem neki, majd nemes egyszerűséggel megnyomtam a nyaka és a válla között egy pontot, aminek hála elájult. Hála a hatodik érzékemnek pontosan tudtam, hogy a közelben Stefanon kívül nincs egy lélek sem.
- Gyere utánam. – szóltam oda neki, majd a hajó motorját az ájult fickóval együtt elindítottam, és elindultam az egyik sikátor felé. Befordultam és leállítottam a hajót, intettem Stefannak, hogy várjon meg odakint. Bedobtam a megfelelő összeget és betettem az ájultat az ágyra, egy pohár vízzel arcon locsoltam, hogy ébredjen fel.
- Van fegyvere?– kérdeztem, nem akartam átkutatni. Minél kevesebb helyen hagyok ujjlenyomatot annál jobb. Annyira meg volt ijedve, hogy rögtön átadta, a fejéhez fogtam és lelőttem. Ezek a szerelmi fészkek hangszigeteltek voltak, úgyhogy kívülről semmit nem hallani az egészből. A munkám befejeztével letörölgettem a pisztolyt és a kezébe adtam, így olyan mintha öngyilkos lett volna.
Kimentem és a pici peremen visszafutottam a gondolához, amiben Stefan ült, visszavettem az igazi alakomat és megcsókoltam.
- Ezt el is intéztem, most mit szeretnél csinálni? – eddig én találtam ki a programokat, most ő jön.
~ ~ ~
Természetesen elfogadlak.