Alap adatok:Becenév ~ Stef, Stefan.
Nem ~ Férfi.
Faj ~ Ember
Kor ~ 28.
Születési hely/idő ~ 1982/Anglia.
Szexualitás ~ Heteroszexuális.
~ ~ ~
Szabadidő:Foglalkozás ~ Zsoldos Katona.
Hobbik ~ Fegyverek, harcászat, küzdősportok.
Kevésbé kedvelt dolgok ~ Nem szeret unarkozni és nem szeret kellemetlen helyzetekbe kerülni.
~ ~ ~
Család:Apa ~ John Ludger/52/nem él/ember/Katona/jó kapcsolat.
Anya ~ Elena Ludger/45/nem él/ember/nincs foglalkozása/ jó kapcsolat.
Testvérek ~ -
Egyéb hozzátartozók ~-
Háziállatok ~ -
~ ~ ~
Kinézet:Haja barna, de kiskorában szőke volt csak az idő során bebarnult. Teste a sok erőléti gyakorlattól izmos lett, a katonai kiképzések nagyon jót tettek az állóképességének. Nem szereti a színes ruhákat inkább a fekete és fehér ruhákat kedveli, magassága átlagos.
Gyenge pont ~ -
~ ~ ~
Jellem: Nagyon barátságos a barátaival és bajtársaival, de egyben könyörtelen amikor bevetésen van ha parancsot kap rá akkor képes megölni egy ártatlan kislányt is. A magánéletet és a munkát külön világként kezeli. A magánéletben nem érőszakos és nagyon kedves mindenkivel. Akin tud azon segít, barátait minden esetben támogassa és megvédi.
~ ~ ~
Előtörténet:Angliai kisvárosban születtem, szüleim kis koromban meghaltak egy autó balesetbe. A halál hírük halat-tán nagyon összetörtek sírva rohantak mi a sírjukhoz minden egyes nap így hát a nagymamámnál és nagyapámmal nőttem föl. Gyermekkoromat ott töltöttem el a barátaimmal, de mikor már el kezdtem haladni a nagykorúság fele. Akkor rá ébredtem, hogy se munkám nincsen, sem semmi életcélom. Így hirtelen elhatároztam magamat és be álltam a hadseregbe. Nagyszüleim nem örültek ennek a dolognak de mivel már nagykorú lettem így hát én döntöttem a sorsomról. Nem tudtam, hogy mibe vágtam bele a fejszémet. Mikor megtörtént a kiképzés, ezt az akadályt könnyedén vettem. Nem okozott megpróbáltatást a testi erőnlét, azt soha senkinek nem sikerült megtörnie. De egy embert a legjobban a lelki fájdalommal lehet megbántani. Ezt a dolgot pedig sokan tudták és főleg az ellenségeim is. A bevetéseken tömérdek kegyetlenséget és rosszat láttam. Ezt lassan már az elmém nem tudta föl dolgozni így végső elkeseredésemben ki léptem a hadseregből. Elindultam a nagyvilágban új élet után kutatva munkát is kaptam egy New Yorki vállalatnál. Én voltam a mindenes. Lassan kezdtem be illeszkedni ekkor történt egy dolog ami miatt teljesen megváltozott az életem. Haladtam az építkezésen és egy fa darabban megbotolva ki ütem a tartó szeget. Így egy jó nehéz rakomány rá esett két társamra. Ők azonnal szörnyet haltak. Csak úgy álltam rezzenéstelen arccal miközben a fejemben zűrzavar uralkodott. Nem tudtam elfogadni a tényt, hogy megöltem két embert. Igaz, hogy nem volt szándékos de akkor is az én hibámból történt. Igaz már öltem embert de teljesen más dolog mikor egy másik ember fegyvert tart rád és úgy ölöd meg vagy amikor ártatlan embert ölök meg. Rám akarták kenni az egész gyilkosságot ezért úgy döntöttem, hogy elmenekülök. Időben elhagytam a várost mielőtt még a rendőrség nyomozott volna utánam. Elindultam messze attól a várostól egy új élet reményébe ahol végre megtalálhatom a boldogságot és még talán a szerelmet is. Így kerültem ide erre a csodálatos környékre.
~ ~ ~
Példajáték:A parancsnok kilépett az ajtón az egész század vigyáz állásban volt, a sor egyenesebb volt mint bármely vonalzó. Mindenki csak előre tekintett, nem beszélsz és még halkan is vette a levegőt. A parancsnok elsétált előttünk egy kis bátorító beszédet tartott nekünk és egy-két jó tanácsot azzal kapcsolatban, hogy majd mire figyeljünk oda a bevetésen. Ezeket mindenki figyelemmel hallgatta ekkor kiadta a parancsot, hogy elvehessük fegyverünket. Mindenki libasorba ment egy nagy láda felé ahonnan egy hadnagy adta a kezünkbe az M4 gépkarabélyokat. Mindenki mikor a kezébe kapta leellenőrizte, hogy minden rendben van-e vele. Kapott mindenki elszerelést és lőszert. Ezután megérkezett négy Apacs helikopter , mindenki beszállt majd elindultunk az Amazonászhoz. Az volt a feladatunk, hogy meg kell mentenünk egy elrabolt gyereket, a szülei gazdagok ezért csak úgy csapkodják a hadügyminisztérium ajtaját, hogy tegyünk valamit. Itt hibázásnak semmi esélye mint most mint máskor. Az Apacs helikopterrel úgy két órát repültem a bázisról a célpontig mikor megérkeztünk már szinte vártak minket. Mikor ki szálltunk az Apacsból egyik társamat fejbe lőtte egy ellenséges mester lövész erre az egész csapat tűzet nyitott ahonnan érkezett a lövés. Az holtan zuhant le a fák közül. Semmi esélye nem volt annak érdekében, hogy túl élje a bajtársam a lövészt végzet vele. A szívem össze szorult annak látván, hogy egy ilyen fiatal katona életét vesztette még huszonegy éves volt. Ekkor hatalmas harag öntött el engemet nem ismertem közelről, de akkor is a bajtársam volt ezért még meg fogtok fizetni gondoltam magamban. Föl kaptam fegyveremet majd oda szóltam Ericnek.
-Induljunk, mert nem szeretnék több ilyen rohad@kkal találkozni, mint az előző.
Erre Eric is föl kapta fejét és az egész csapat, elindultunk az erdőbe, mert a tisztáson nyílt célpontok voltunk. Mikor megtaláltunk a bázisukat láttuk, hogy ide egy kis támogatás kell nekünk. Volt két őrtorony a bázison kívül azt el kell pusztítani a meglepetés erejével nem tudunk élni mivel tudják itt vagyunk. Felhívta a rádiós a bázist küldjenek két lopakodót, hogy pusztítsák el a célpontot. Pár perc múlva halottam a robbanást erre a csapat fele szóltam.
-Indulás, indulás.
Berontottunk a bázisra az éjjel közepén, a nagy zűrzavarban Eric kimentette a gyereket és már indultunk is vissza a mentő helyre ahol föl fognak venni minket az Apacsok. Oda kiáltok Ericnek.
-Siess mert már készítik a kocsikat és ha utol érnek akkor nem lesz esélyünk ellenállni.
Mondtam neki majd halottam az Apacsok zúgását ahogy ide érnek éreztem, hogy mindjárt össze esek a fáradságtól, hisz maga a felszerelés is nagyon nehéz nem is beszélve a kezemben levő M4-ről. Gyorsan beszálltunk az Apacsba. Ott Erci vállára csapok látom, hogy fájdalom tűnik elő az arcán, mikor elveszem kezemet véres volt. Gyorsan oda is hívom az egyik katonaorvost.
-Most már vége, semmi baj nem lesz.
Mondtam neki azzal már el is szálltunk vissza a bázisunk fele.
~ ~ ~
