Alap adatok:Becenév ~ Kris, Krissy,
Nem ~ nő
Faj ~ ember
Kor ~ 18
Születési hely/idő ~ 1993.11.03, Chamberlain, Dél - Dakota
Szexualitás ~ heteroszexuális
~ ~ ~
Szabadidő:Foglalkozás ~ Jelenleg alkalmi munkákból él, felszolgál különböző rendezvényeken, vagy hétvégékén kisegít pár étteremben. De ez csak most, reményei szerint ideiglenesen van így, amíg –pontosan elképzelte már a helyzetet - valami nagyon fontos, és befolyásos öltönyös fickó fel nem fedezi őt, amint éppen egy esküvői fogadáson a fekete térdig érő szoknyában, fehér kivasalt ingben, fekete csokornyakkendőben, és magas sarkú leárazottan vett kamu-Jimmy-Choo cipőjében viszi körbe a vendégek között a pezsgőt. A tervei szerint ez a pasas – aki nem mellesleg lehengerlően jóképű is – leveszi méregdrága csillogó napszemüvegét, a szemébe néz, és azt mondja neki „Helló, xy vagyok, menedzser, és már messziről látszik, hogy te színésznőnek születtél.” Majd megfogja Kristen remegő kezét, kiveszi belőle az poharakkal telerakott tálcát, felülteti hófehér motorjára, és elrobognak Hollywood felé, ahol rögtön egy filmszerep várja Leonardo DiCaprio oldalán.
Hobbik ~ Filmnézés (elsősorban a klasszikus Hollywoodi filmek, és persze DVD formában, egyedül, a kicsiny bérelt lakásában, egy doboz csokoládés jégkrém társaságában), olvasás (angol klasszikusok), zenehallgatás, macskájával foglalkozás, tévé nézés
Kevésbé kedvelt dolgok ~ sznob emberek, hazugság, ha megmondják, hogy mit csináljon, cigaretta, túl sok smink, arany ékszerek,
~ ~ ~
Család: Apa ~ Johnatan McCoy, (50 éves). A középiskola igazgatója Chamberlain –ben, eredetileg matematika szakos tanár. Rendkívül szigorú, és vallásos ember. Gyermekeit vasszigorral neveli, és nem tűr ellentmondást. Kristen nem tartja se vele, se anyjával a kapcsolatot mióta egyik reggel megszökött Vegasba, hogy végre kitörjön unalmas kisvárosi életéből. Johnatan szinte halottnak tekinti lányát, mivel a színészet szerinte nem rendes munka, és erkölcstelen. Soha sem támogatta ez irányú törekvéseiben. Azt szerette volna, ha lánya egy ottani, vallásos fiúhoz megy feleségül, és családanyaként éli le az életét nyugodt körülmények között, hívő keresztény asszonyként. Kettejük kapcsolata egyhangú, és felszínes volt, amíg Kristen velük élt. A lány sohasem beszélgetett az apjával napi pár szónál többet, mivel szerinte apját úgy sem érdekli, hogy mit gondol ő erről- vagy arról. Johnatan számára csak egy féle vélemény létezett, és azaz övé, és ezt a véleményt, akár tettlegességgel is érvényre juttatja. Nem egyszer pofozta meg lányát, és fiát, mivel azok szerinte engedetlenek voltak, illetve gyakran előkerült a nadrágszíj is.
Anya ~ Abigail McCoy (45 éves), családanya. Férjéhez hasonlóan ő is rendkívül vallásos, és erkölcsös. Nagyon fontos neki, hogy mit gondolnak mások, így igyekszik minta anyaként, és minta feleségként feltűnni. Igyekszik a város hasznos polgára lenni, és mindig minden városi rendezvényen ott van, és aktív tagja Mária leányai nőegyletnek. Otthon szigorral neveli gyermekeit, és igyekszik mindenben kiszolgálni férjét. Kristen-t ő is elítéli, amiért ennyire makacsul ragaszkodik a színészethez, és el sem tudja képzelni, hogy lánya egyszer majd a tévében fog szerelmi amikor éppen egy férfival csókolózik, vagy még rosszabb…. Hiszen mit szolnak a szomszédok?! Megdöbbent, amikor azon a bizonyos reggelen megtalálta lánya búcsúlevelét, és igyekszik titkolni férje előtt, de hiányzik neki a lánya.
Testvérek ~ egy bátyja van: John, aki 26 éves, és az apjáról kapta a nevét. A fiú úgy védelmezi Kristen-t, mint egy oroszlán. Amint a lány belépett a serdülőkorba és a fiúk kezdtek felfigyelni rá, John szinte kötelességének tartotta, hogy elhessegesse húga mellől a hódolókat. Egyik szerencsétlen fiút úgy megfélemlítette, hogy többet egy hímnemű egyed sem mert a lány közelébe menni. John és Kristen között a viszony rendkívül jó. Ő az egyetlen, akinek a lány mindent elmondhat, és akihez bátran fordul, ha tanácsra vagy segítségre van szüksége. A fiú megpróbálta lebeszélni erről az egész színész-világról, de persze Kristen nem hallgatott rá. John behódolt apjának, és követi a parancsait. Apja unszolására pap lett belőle, annak ellenére, hogy beleszeretett egy lányba, aki a gyülekezetébe jár. Kristen próbálta lebeszélni bátyját arról, hogy papnak álljon, de John csak akkor erős, ha kishúgáról van szó, ha saját magáról, akkor behódol apja akaratának, és azt teszi amit ő mond.
Egyéb hozzátartozók ~ mindkét nagymama és nagypapa él, ezenkívül van több nagynéni, és nagybácsi, és unokatestvér. Velük a kapcsolata rendkívül felszínes, és pár szónál többet nem váltanak, ha találkoznak.
Háziállatok ~ egy szürke színű házimacska: Mr. Darcy (Büszkeség és Balítélet férfi főhőse után), akit a busz pályaudvaron talált Vegasban
~ ~ ~
Kinézet: Kristen 168 cm magas, szóval mondhatni átlagos termetű, korábban derekáig érő szőke hullámos haja volt, amit Vegasba költözése után modern, rövid frizurára vágatott, anyagi okok miatt. Fehér, hibátlan bőrét nem takarja el sminkkel: maximum szempillaspirált, vagy szájfényt használ, de ezt is csak munkába. Furcsán néz az agyon sminkkelt műnőkre (amiktől Vegas csakúgy hemzseg), akik inkább néznek ki egy báb figurának, mint emberi lénynek. Zöldes- barna, mandulalakú szemét nagyanyjától örökölte. Szerencsés testalkata van, hiszen azok közé az emberek közé tartozik, akik bármit megehetnek és nem híznak.
Öltözködés terén a kényelmes darabokat részesíti előnyben: nem szereti a magas sarkú cipőt, és a szűk, szoknyákat, vagy kivágott, felsőket. Alapjában véve a letisztultság, és egyszerűség jellemzi ruhatárát.
~ ~ ~
Jellem: Kristen egy született álmodozó. Legfőképpen arról álmodik, hogy valaki egyszer felfedezi, kiemeli nyomorából, és híres színésznővé faragja. Álmában a vörös szőnyegen pózol fotósok százai előtt, akik mind az ő nevét kántálják, méreg drága ruhákat visel, és úton-útfélen rajongóknak ad autógrammot, akik lesi minden lépését. Nem akarja feladni az álmait, és megfogadta, hogy bármi is történjen, ő eléri őket, és végül sikeres, híres színésznő lesz. Imádja a régi filmeket, és képes századik megnézés után és bőgni a Titanicon. Kedves, őszinte, és nyíltszívű lány, aki törődik másokkal, és mindent megtesz, hogy segítsen. Rendkívül empatikus, és gyermeki lelkülete van: még mindig hisz a tündérmesékben, és képes meglátni mindenben és mindenkiben a jót.
Viszont rendkívül önfejű, és makacs: csak a saját igazát ismeri, a másét meg sem hallja. Szenttől hisz a meggyőződéseiben, és nehéz eltántorítani céljaitól. Kitartó, és törekvő, de igyekszik nem átlépni a határokat a hírnév felé tartó köves úton.
Félelmek ~ fél, hogy egyedül marad, és nem gyűjt össze elég pénzt, és nem teljesülnek az álmái Fél, hogy megtalálja az apja, és visszaviszi Chamberlainbe, és nem utolsó sorban fél, hogy Las Vegas sötétje őt is elnyeli.
~ ~ ~
Előtörténet: 1993. november 3-án, egy hűvös, esős reggelen látta meg a napvilágot a McCoy család második gyermekeként a kis Chamberlain városában. Mindenki nagyon örült a kis Kristen érkezésének, aki sokak szerint a legszebb kis baba volt a világon. Gyermekkorát vasszigorban, mondhatni átlagos kisgyermekként töltötte: játszott, nevetett, sírt, és nagyon, de nagyon sokat imádkozott. Szülei vallásos szellemiséggel nevelték: minden vasárnap ott voltak a misén, és betartották a keresztény vallás minden parancsolatát. Kristen és bátyja mindig szót fogatott a szüleinek, és soha nem mondtak ellent nekik, hiszen ez egy keresztény gyermek elsődleges kötelessége. Különben sem lett volna más választásuk, mivel az apjuk nem tűrte el, ha ellentmondtak neki, vagy ha valami nem úgy történik, ahogy Johnatan McCoy akarta. Ha ez mégsem így történt, akkor annak bizony verés, kemény szidás, és egyéb büntetés lett a vége. Kristen korán megtanulta a leckét: ha nem akar kisírt, és piros arccal iskolába menni, akkor jobb, ha azt teszi, amit apja mond.
Teltek-múltak az évek, és a kis Kristen gimnáziumba került, ahol az apja volt az iskolaigazgató. Ezzel a lány elásta magát a társai előtt, hiszen ki merne kikezdeni a diri lányával… főleg a fiúk nem mertek közeledni hozzá, annak ellenére, hogy szépsége egyre többjüknek feltűnt. Illetve ott volt a bátyja is, aki szintén úgy óvta húgát, mint egy anyaoroszlán. Így Kristen első iskolai éve magányosan telt. Aztán a második évben minden megváltozott azzal, hogy egy új iskolai klub alakult meg, ahol a diákok színjátszást tanulhattak, és rendszeresen felléphettek iskolai előadásokon. Kristen félve ugyan, de jelentkezett, hiszen nem volt elég tantárgya, és a többi klub már mind tele volt. Ez a lépés megváltoztatta az életét. A klubot egy új, fiatal tanár Sebastian Shaw alapította, aki amúgy irodalmat tanított a nebulóknak. Mr. Shaw lelkesedése, és a dráma iránti imádata átragadt Kristen-re, aki egyre nagyobb hévvel vetette bele magát a különböző dráma játékokba, és a színdarabokra.
Persze mint, az lenni szokott a naiv fiatal lányoknál, belehabarodott a jóképű Mr. Shaw-ba, akinek amúgy már felesége volt, aki nem mellesleg első gyermeküket várta. Kristen, nem az a fajta lány, aki a legmagasabb háztetőről kiabálja ki az érzéseit, és házasságokat tesz tönkre, így csöndben titkolta, és csak naplójának osztotta meg Mr. Shaw iránti vonzalmát. Aztán eljött az első színdarab előadásának ideje, ami egy karácsonyi darab volt decemberben, amit a szülőknek adtak elő. Kristen nem a főszerepet játszotta, de attól még imádott a színpadon lenni, és szinte ragyogott a rivaldafényben. Amikor a végén a közönség, megtapsolta őket érezte, hogy ő ezzel akar foglalkozni később is, és örökké ilyen szabadnak akarja magát érezni.
Eleinte a szülei is támogatták, hogy lányuk az iskola színpadán „bohóckodjon”, hiszen a karácsonykor előadott színdarab is a Jézus Krisztus Szupersztár, ami tökéletesen megfelel az elveiknek.
Kristen-nek pedig egyszerre lettek barátai: a klub tagjai olyanok lettek, mint a második családja, és imádott velük lógni. Soha még nem volt olyan boldog, mint akkor, abban a két évben.
Aztán a harmadik év végén történt valami: egy csók. Egy szenvedélyes csók a színdarab közben, amit Kristen, mint Cosette váltott az egyik sráccal, aki Marcus-t alakította. „Vicces, hogy az első csókot a színpadon kaptam,” írja a naplójába. „Illetve nem a színpadon, hanem a próbán, de ez mellékes.”
Mikor az apja a közönség soraiból meglátta, hogy a lánya szájában egy fiú kotorászik felállt, felviharzott a színpadra, és mindenki megdöbbenésére lerángatta onnan Kristen-t. A lánynak ez volt élete legmegalázóbb élménye, és a pofon, amit Mr. Shaw szeme láttára kapott már csak hab volt a tortán. Sírva rohant volna el, ha Johanatan nem tartotta a szorosan a csuklójánál fogva. Zokogva hallgatta végig apja és Mr. Shaw vitáját, melynek végén a tanár állás nélkül, Kristen, és a többi diák pedig dráma klub nélkül maradt. A botrányba fulladt előadás után Kristen depresszióba esett, és gyűlölte apját. Esténként sírva aludt el, és arról álmodozott, hogy szabadon élhet egy olyan életet, ahol nem kell apja, vagy valaki más parancsait hallgatnia, és azt tehet, amit csak akar. De legfőképpen színésznő akart lenni. Ez volt minden vágya, erősebb, mint bármi más.
Ezért is döntött úgy, hogy 17 évesen, azelőtt, hogy befejezte volna a középiskolát, hogy megszökik. Annyi pénze nem volt, hogy Los Angelesbe menjen, ezért egyenlőre Las Vegas mellett döntött, ahol tervei szerint munkát vállal, és összeszed annyi pénzt, hogy elvégezzen egy színész-képző kurzust, és Hollywoodba költözzön.
A szökése előtti éjszakán búcsú levelet írt szüleinek, majd elment a templomba, és meggyónta, azt, amit tenni készül
„Most olyasmit készülök meggyóni lelki atyám, amit nem is követtem el… de elfogok… és amit nem bántam meg… és nem is fogok…”
Majd másnap reggel buszra szállt és egyenesen a bűn városába vette az irányt, oda, ahol apja soha nem találhat rá, és ahol végre valóra válthatja az álmait …
~ ~ ~
Példajáték:A nap erős fénye elvakított, ahogy a giccses kirakatüvegről visszatükröződött a szemembe. De nem érdekelt. Továbbra is hunyorogva bámultam a hatalmas, piros hajú női alakot a poszteren, amint vidáman mosolyogva próbálja elhitetni, hogy mennyire boldog, és mennyire imádja új, rikító piros, feltűnően rövid haját. Bezzeg neki nincsenek megélhetési gondjai, gondoltam magamban. Ő vígan él a piros hajával, időnként elmegy egy-egy fotózásra, vagy divatbemutatóra, amiért kapott pénzből narkót vesz. Elegáns partikra jár, ahol csupa híres, és befolyásos emberrel találkozik, és ki tudja még filmszerepet is ajánlanak neki. Esténként haza megy a luxus lakásába, elmerül a jakuzzijába, és a kokaintól mámoros kábulatban alszik el… Mije van neki, ami nekem nincs?! Lehet, hogy nekem is pirosra kellene festenem a hajam, és akkor talán engem is felfedez végre valaki, és én mosolyoghatnék a kirakatok üvegjéről. Sóhajtottam. Már vagy negyed órája állhattam odakint, de eddig nem tudtam összeszedni magam, hogy bemenjek. Pedig még időpontom is volt… pontosan negyed órával ezelőttre.
Az ajtó hirtelen kivágódott, és egy kövér, sötét bőrű nő libeget ki, szűk virág mintás ruhában, amitől csak még jobban kirajzolódtak nem éppen előnyös vonalai, erős, bódító parfüm, hajspré, zselé, és még valami, amit nem tudtam hova tenni bódító egyvelegét árasztva maga után. Karján fehér Louis Vuitton táska libegett, ami valószínű csak utánzat lehetett, mivel a városnak ezen a részén, szinte mindenki ilyennel flangált, hála a sarki utcai árusnak, aki 10 dollárért dobálja őket a nőket. Az ő haja is piros volt, pont mint a képen a modellé, csak éppen hatalmas hullámokban, a vállát verdeste.
- Akkor jövő héten édesem, pás. – intett a nő vissza a szalonba, majd becsukta az ajtót, feltette a szintén kamu Dolce & Gabbana napszemüvegét, és elsétált.
Hirtelen nem tudtam mit keresek itt: igen, leakartam vágatni a hajamat, de biztos vagyok, benne, hogy ez a nekem megfelelő hely? Az tény, hogy ez volt a legközelebb a lakásomhoz, de messze nem olyan, mint Tiffany, barátságos, kicsi szalonja Chamberlain-ben, ahol életem korábbi 17 évében a hajamat vágattam.
Eltűnődtem, hogy miért is akarom annyira én ezt az egészet: három hónapja élek Vegasban a bűn, és a szerencse játékok városában, alkalmi munkákból élve. Az alkalmi pedig azt jelenti, hogy nem állandó, és már vagy két hete nem hívtak, hogy menjek esküvőre, vagy akármilyen más rendezvényre felszolgálni. A pénzem erősen fogy, és nekem pedig ennem kell, nem beszélve a lakbérről, amit azaz idióta főbérlő szinte hetente elkér.
Igen, döntöttem el, muszáj levágatnom a derekamig érő hajamat, mivel enni, és lakni valahol
csak kell.
Vettem egy mély levegőt, és beléptem a szalonba. Zöldre festett falak, émelyítően csípős hajlakk illat, levágott hajak a földön, és egy fekete fodrász, aki a szív alakú tükör előtti székben ülve mélyeket szippantott cigarettájából. A hangos rap zenétől alig halottam mit mond…
- szia. Már azt hittük nem fogsz merni bejönni. – mosolygott rám, majd elnyomta a kis asztalon lévő hamutálban, a cigit. – Már vagy fél órája állsz odakint, mint egy ijesztd kisgyerek… - erős déli akcentusa volt.
Elpirultam.
- Igen, én… nos… össze kellett szednem magam. – hebegtem
- Ne aggódj szivi, mindenki így van ezzel, a fele a végén el sem jön. – Felállt a székből. Szűk mini farmer szoknyát és egy rózsaszín spagetti pántos felsőt viselt, amiből szinte kiestek a mellei. – Gyere ülj le… - mutatott a székre.
A szívem hevesen vert, mikor leültem a székbe, talán még a fodrász csaj is hallotta, aki közben elkezdte össze szedni a megfelelő kellékeket. Velem szemben a tükörből saját ijedt arcképem nézett vissza rám, akinek még hosszú, természetes szőke haja volt, amire mindig is nagyon büszke volt. Anyu sohasem engedte, hogy össze fogjam, mivel szerinte, akinek az Úr ilyen szép koronát adott a fejére, annak büszkén kell viselnie, és mindenkinek meg kell mutatnia.
- Te jó ég szivi, te szinte remegsz. Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?! Nem muszáj….
- Igen, igen… ezt akarom .- vágtam közbe. És igen is muszáj volt… muszáj volt megválnom a régi éltem utolsó kötelékétől. Egy új külső, egy új Kristen, akinek már nem parancsolhat az apja, sem anyja, sem senki más, aki a maga útját járja… Mély levegőt vettem, és kihúztam magam a székben, ahogy a fodrász rám terítette a rózsaszín köpeny szerű valamit, ami megakadályozta, hogy az ember tiszta haj legyen a „műtét” végén.
- Nyugi nem fog fájni. – mondta a lány, majd összefogta hajamat, egy laza lófarokba a nyakamnál, majd megfogta az ollót, és a gumi felett elkezdte vágni….
Szinte éreztem, ahogy egy hatalmas teher esik le a vállamról, egy teher, amit már évek óta cipeltem, és most végre megszabadulok tőle.
- Nos, akkor, itt van a hajad…. – emelte fel a lófarkat, ami egykor az én hajam volt. Furcsamód megkönnyebbültem, és éreztem, hogy elmosolyodok – Ezért szép is pénzt fogsz kapni. Sokan keresik az ilyen szép természetes hajat. – majd szépen becsomagolta, és eltette. – Akkor milyen fazonra szeretnéd ezt az új rövid sérót?! – borzolta meg a hajamat, én pedig mosolyogva vállat vontam.
- Rád bízom... csak ne legyen piros….
~ ~ ~
