Electra Chamberlain

Alap adatok:
Becenév ~ El, Suzi (de így csak a bátyám hív, és inkább gúnynév, mint becenév)
Nem ~ lány
Faj ~ ember
Kor ~ 17
Születési hely/idő ~ Las Vegas / 1993. Augusztus 18.
Szexualitás ~ heteroszexuális

~ ~ ~

Szabadidő:
Foglalkozás ~ Tanuló (biológia, történelem és irodalom)
Hobbik ~ vásárlás, bulik, szórakozás
Kevésbé kedvelt dolgok ~ tanulás, ha valaki irányítani próbál, hazugságok

~ ~ ~

Család:
Apa ~ /Simon Chamberlain; 45/még él (sajnos); ember; cégtulajdonos; nem túl jó/
Anya ~ / Margarette Chamberlain; 43/él; ember; ügyvéd; átlagos/
Testvérek ~ /Daniel Chamberlai; 20/él ; apa mellett dolgozik a cégnél; ügyvéd; nagyon jó/
Egyéb hozzátartozók ~ nincs
Háziállatok ~ nincs, mivel utálom az állatokat

~ ~ ~

Kinézet:
Hosszú szőke hajam van és kék szemem. Nem vagyok sem túl kövér, sem túl sovány. Elég magas vagyok, de azért nem olyan égimeszelő, mint sok más lány. Mindig divatosan öltözködöm, és soha nem megyek úgy ki a házból, hogy ne legyen rajtam smink. Nincs rajtam piercing vagy tetoválás, de még sosem késő. Hamarosan nagykorú leszek, és akkor még az apámtól sem kell engedélyt kérnem.

~ ~ ~

Jellem:
Mit is mondjak magamról? Az emberek egy magamnak való, hisztis libának tartanak, és mit mondjak? Talán igazuk van. Mert minek törődjek bárkivel is, ha velem sem törődik senki? A bátyámat szeretem és tisztelem, de a bulikat még az Ő kedvéért sem hanyagolom. Élvezm ha a pasik megfordulnak utánnam, és azt is, ha flörtölnek velem. Nagyon hamar beadom a derekam bármelyik fiúnál, így nagyon sokan kurvának tartanak. De kit érdekel? 17 éves vagyok az ég szerelmére! Csak nem akarják, hogy olyan legyek, mint egyes lányok, akik nem tudnak megszólalni ha egy fiú van a közelükben. Ilyen vagyok, és büszke is vagyok rá. Ha ez valakinek nem tetszik, az az Ő baja.
Elég sokat jár a szájam, dehát azért van nem? Mindig mindenkinek megmondom azt ami a szívemen van, még akkor is ha azzal embereket sértek meg. Mihelyt pénz kerül a kezembe rögtön elköltöm, de miért ne költeném? Az ősöknek van elég pénzük.
Félelmek ~ Az, hogy visszautasít valamelyik fiú, vagy, hogy a bátyámmal történik valami. Jah és a pókok.

~ ~ ~

Előtörténet:
Hm...hol is kezdjem? Talán a kezdteknél. Szóval, 1993. nyarán születtem a Chamberlain család második gyermekeként. A szüleimről csak annyit, hogy soha nem tekintettem rájuk úgy, mint az anyám és az apám, de erről is csak Ők tehetnek. Az anyám Margarette, ügyvéd, és mit mondjak? A munkája jelenti számára az életet és nem a gyermekei. Gyakran veszekszem vele, de amúgy nem utálom különösebben, ellentétben az apámmal. Az apám Simon egy cég vezetője, és egyben egy csaló is. Rengeteg piszkos ügye van, drogokkal foglalkozik, és még sorolhatnám. Így akar jó példát mutatni a gyerekeinek. Tudom, hogy az apám és nem szabadna ilyent mondanom, de tiszta szívemből utálom. Nem elég, hogy egy fikarcnyit sem törődik velem és a testvéremmel, de mindig mikor otthon van üvöltözik és ha visszaszólok, akkor soha nem úszom meg egy-két pofon nélkül. Azt hiszi, hogy attól amitől az apám, joga van hozzám ütni. Nagyot téved. A családból az egyedüli személy akit szeretek az a bátyám, Daniel. Érte bármire képes lennék, még akkor is, ha néha nagyon bunkó tud lenni. Ő az, aki mindig mindenben kiáll mellettem, Ő az aki még a széltől is óv, és Ő az, aki nem engedi apámnak, hogy verjen. Az anyámra ilyen téren nem számíthatok, hiszen Őt nem érdekli semmi az égvilágon, csakis az ügyfelei. Bár ami azt illeti nekem sincs szükségem sem apára, sem anyára. Ott van nekem a bátyám, akire mindig számíthatok. Mióta az eszemet tudom Suzinak szólít, bár fogalmam sincs, hogy miért. Mostnara már megszoktam, de régen nagyon idegesíett. Főleg olyankor, amikor a barátaim előtt hívott úgy. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire ciki volt nekem.
Mikor megkezdődött az első tanítási nap, már akkor tudtam, hogy nem nekm való az a hely. Mert ki képes egy órán át csendben ülni és a tanárra figyelni? Hogy én nemaz biztos. Még 1-4 osztályban mondhatni kitűnő tanuló voltam, de ahogy nőttem mindez megváltozott. Minél nagyobb lettem, anál jobban érdekeltek a bulik és a pasik. Persze tudtam, hogy nem mehetek haza rossz jeggyel, mert olyankor apa szobafogságot adott. Többször szöktem el otthonról, de olyankor apa mindig megvert. Az anyám nem foglalkozott azzal, hogy mit csinálok. Az Ő feladata jóformán annyi volt a családunkban, hogy elénk rakta az ételt. Soha nem engedte meg apának, hogy szakácsnnőt vegyen fel, és talán ez volt az egyik legjobb cselekedete.
Ahogy betöltöttem a 14 évet, minden ostobaságban benne voltam. Cigiztem, piáztam, sőt még néha drogoztam is. A bátyám próbált visszafogni, de sosem tudott. Ekkor kezdődött csak meg igazán az a korszakom, amikor elcsavartam minden egyes fiúnak a fejét. Élveztem, hogy mindenki megbámul, és minden második nap új pasim volt. Dan-nek természetesn egyik sem tetszett és rengetegszer vert meg minden egyes fiút, aki még csak fél szemmel is rám nézett. Akkoriban még nagyon mérges voltam rá emiatt, de mostanra már tudom, hogy mindig is csak engem szeretett volna védeni.
Olyan 15 éves lehettem, amikor apám rajtakapott, amint a barátnőimmel cigizek. Ne tudjátok meg, hogy mit kaptam. Nem volt elég, hogy három hónapig sehová sem engdett el, de valahányszor kérezni próbáltam bárhová is megvert. Dan próbálta megmagyarázni neki, hogy abban a korban vagyok, amikor mindent ki akarok próbálni, de apát nem érdekelte. Minden reggel elkísért az iskolába, és minden délben utánam jött, hogy még csak véletlenül se találkozhassak a barátaimmal. Persze a suliban nem lehetett velem, így azt sem látta, hogy ott mit művelek. Mert biza ott is megtaláltam a módját, hogy valahová elrejtőzzek és elszívjak legalább egy száll cigit. Ha kellett még az órákat is ellógtam. Apa ezekre sosem jött rá, viszont Dan igen. Ekkor mutatta meg a szigorú felé. Azzal fenyegetett, hogy ha nem hagyom abba a lógást, a cigizést, meg minden más ostobaságomat is, mert különben megmond anyáéknak. Persze én tudtam, hogy úgysem fogja megtenni, így még azért is. Csakhogy tévedtem. Valóban elárult apának, amiértmég egy adag verést és büntetést szedtem fel. Ekkor napokig nem szóltam Dan-hez, de aztán rájöttem, hogy csakis az én érdekem miatt árult el. Azóta sikerült leszoknom a cigiről, de a bulikat meg a drogos barátaimat továbbra sem hanyagolom, llentétben a tanulással. Mindig mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mégis mit akarok elérni az életben, mire a válaszom az, hogy fogalmam sincs. Mert tényleg így van. Nm érdekel, hogy mi lesz velem majd a jövőben, én mindent a sors kezére bízok. Gyerekeket nem akarok, férjet nem akarok, szóval saját magamat valahogy csak ellátom. Minek tanuljak mondjuk orvosnak, ha egyszer ott vannak a szüleim, akiknek van elég pénzük ahhoz, hogy eltartsanak?

~ ~ ~

Példajáték:
Néha olyan érzésem van, mintha az egész világ ellenem lenne. Anya úgy csinál, mintha nem is léteznék. Bármit is mondok vagy kérdezek a válasza az, hogy: " Jól van El. Ügyes vagy! " Persze ez azért jó, mert ha valami őrültséget csinálok, akkor is megdícsérne. De azért rosszul esik. Hiányzik az anyai szeretet, amit 17 év alatt még egyszer sem kaptam meg. Na meg ott van az apám is, aki mindent az öklével intéz el. Biztos azt gondolja, hogy attól nagyon menő. Épp pár órával tudtam meg, hogy szeretőt tart. Ráadásul az a csaj nem sokkal lehet nálam idősebb. Most biztosan azt kérdezitek, hogy mindezt honnan tudom. Nos, egyszerű. Rájuk nyitottam az apa irodájában, és hát...elég egyértelmű volt, hogy mire készültek. A csajon egy melltartó volt, és épp az apámat ölelgette. Még a hülye is rájöhetett, hogy mi folyik odabent. Apa persze lázasan magyarázkodni kezdett, majd a kezembe nyomott egy százast, és kitett az irodájából. Szó szerint. Hát...mit mondjak? Azért a százasért megérte rájuk nyitanom. Csak szegény anyát sajnálom. Annyira oda van apáért. Persze nem mondhatom el sem neki, sem Sad-nek, mert akkor apa tuti kinyírna. De mindegy. Megőrzöm majd magamnak ezt a kis...titkot. Ezek után biztos, hogy még nagyobb gyűlölettel fogok az apámra nézni. Bár gondolom, hogy ez Őt egyáltalán nem érdekli. Minek is érdekelné? Hiszen csak a lánya vagyok... Ha jobban belegondolok senkim sincs. Csak a bátyám, de rá most jelen pillanatban nem számíthatok, mivel épp Mexikóban van a barátaival. Oké, ott vannak a barátaim is...miért ne mehetnék én is bulizni? Lefogadom apa bárhová elengedne, csakhogy megtartsam a titkát. Sőt...nem is kérezek. Úgy sem érdekli őket, hogy mit csinálok, kivel és hol.
Egy hirtelen mozdulattal felugrottam az ágyból, majd kezembe vettem a mobilom és bepötyögtem a a Lorelaine (Ő a legjobb barátnőm) , számát. Persze, mint ahogy az lenni szokott, az üzenet rögzítő szólt bele.
- Szia Lorie! Beszélnem kell veled. Találkozhatnánk...valahol? Mondjuk a szikláknál? Hívj vissza amint megkapod ezt az üzenetet. - Sóhajtva lecsaptam a telefont, aztán hosszas készülődés után kirohantam a házból. Természetesen nem volt akitől kéreznem, hiszen, egyedül voltam otthon. Anya dolgozik, apa "dolgozik", Dan peig bulizni van. Szuper nem?
Miközben végig haladtam az utcákon, abban bíztam, hogy Lorie megkapta az üzenetet, és ott fog várni rám. Nagyon nincs kedvem most egyedül üldögélni és várni. Annál jobban semmit sem utálok. Bár, ha most épp pasival van, akkor kötve hiszem, hogy csak az én kedvemért abbahagyja a mókát. Ő egyáltalán nem olyan. Inkább csak magával szeret törődni. De jól is teszi nem? Mindenki magával kell foglalkozzon előbb, aztán majd jöhtnek a barátok. Én is ilyen vagyok, bár nem tudom, hogy ezen ki mennyire lepődik meg. De minek törődjek bárkivel is, ha velem sem törődik senki? Sőt, azt hiszem, hogy boldogabb lennék család nélkül. Mármint Dan nélkül nem mennék sokra, de ott van any és apa. Igazán elköltözhetnének a munkájukkal együtt. Vagy nem is. Inkább vehetnének egy saját kis házat Dan-nek meg nekem. Úgy Ők is és mi is boldogok lennénk.
Mikor odaértem a sziklához, jó alaposan körbenéztem. És...naná, hogy Lorie sehol sincs! Épp ahogy sejtettem. Sőt...rajtam kívűl még egy szerelmespár volt, akik majdnem felfalták egymást. Fintorogva leültem egy kőre aztán vártam. Bíztam abban, hogy még megérkezhet. Ha meg mégsem...akkor haza megyek és kerítek magamnak valami más elfoglaltságot. Mondjuk felhívhatnám Dant, hogy mikor jön már haza. Holnap lesz egy hete, hogy elment, és már baromira hiányzik. Igazán haza dughatná már a képét. Mi olyan érdekes egy csomó spanyol ember között? Nem hiszem, hogy ennyire jól érzi magát ott, hogy nem akar haza jönni. Bár, ha jobban belegondolok jól is teszi, hogy ott nem jön. Hiszen mindenhol jobb, mint a szüleink társaságában. És ezt komolyan mondom. Csak akkor jó otthon is, ha nincsennek otthon. Mert, ha otthon vannak, akkor csak ordíbálnak, és ha nyomban nem tesszük azt, amit mondanak, apa veszi kezelésbe a dolgokat, amit senki nem szeret. Persze Dant nem szokta megütni, csak engem. Hát persze...könnyű dolog olyannal kikezdeni, aki nem tudja megvédeni magát. Komolyan...egyszer megkéne valaki tapsolja, hogy elbír egy 17 éves lánnyal.
Felhúztam a térdemet és átkaroltam, miközben vártam, hogy valami ismerős felbukkanjon. Hol vagy már Lorie?

http://theoc.hungarianforum.net - erről az oldalról van. Ugyanezzel a karival

~ ~ ~