Karakterképek: Név: Nicolas Benson
Becenév: Nick
Nem: férfi
Faj: vadász
Kor: 255 (25 évesnek nézek ki)
Születés helye/ideje: Moszkva, 1756. február 21.
Foglalkozás: Vadász, emellett a Luxor szórakozóhelyen a biztonsági őrök főnöke vagyok.
Hobbik: Imádok bütykölni, machinálni, szerelni, szétszedni, összerakni, és jó is vagyok benne. De ha nem nyakig úszok a csavarokban, olajban, vagy démonok levadászásában, akkor olvasok, futok, és Yvette–tel szórakozok.
Jellem: Szeretek viccelődni, nem sok komolyság szorult belém, amiért néha kapok is a fejemre a többiektől, de istenem, nem kell mindig olyan komolynak lenni. A veszélyérzetemet valahol a szülőcsatornában hagyhattam el, mert nem egyszer vakmerő húzásra szánom el magam, egyik pillanatról a másikra. Sajnos ezzel általában a többieket is magammal rántom, mentségemre legyen mondva: eddig még egyiküket sem hagytam a pácban. A szabályokkal hadilábon állok, szeretek átslisszolni rajtuk, de természetesen merő véletlen az egész! Ahogy arról sem tehetek, hogy szeretnek a nők, és ha már így alakult, akkor ki is használom… a könnyűvérű nőcskéket viszont nem csípem, egy nőben legyen tartás!
Kinézet: 185 cm magas, nyurga, szálkás izomzatú, vagyok, a hajam sötétszőke-barna, a szemem csokoládébarna. Szeretem a lezser, sok zsebes nadrágokat, a dzsekiket, mindent, ami kényelmes, és nem tapad a testhez, a tornacsukákat és a bakancsokat. Acélbetétes vagy túrabakancs nekem mindegy, egyformán kedvelem mindkettőt. A füleimet átlyuggattam, a jobb fülemben 3, a balban 4 piercing van.
Család: Apa: Daniel Benson, él, nem mondhatnám, hogy vasárnaponként piknikezni járunk, hogy felelevenítsük a régi szép időket…
Anya: Anna Ivanova Benson, meghalt, mindent megtettem érte, és ez viszont is igaz volt
Testvérek: az öcsém, Michael, vagy inkább Mike. Lökött fazon, de belé sokkal több felelősségtudat szorult, mint belém.
Egyéb hozzátartozók: –
Háziállatok: egy fekete macska, Faust
Előtörténet:A fickó, aki velem szemben ült, mindennek tűnt, csak jókedvűnek nem. Fekete, kefehaja középen olyan borzalmas stílust idézően volt elválasztva, hogy már ránéznem is fájt, görbe orra az életrajzomat fürkészte, miközben egyik csontos kezével a köztünk húzódó, terebélyes íróasztalon dobolt. Öltöny, ing, nyakkendő, tipikus díszmajom, aki minden percben tartotta magát a „karót nyeltem” imázshoz. Gyermeki érdeklődéssel tekintettem körbe a modern, rideg hatást keltő berendezésen, ahol minden csupa fém és üveg volt, vagy ha nem, akkor szürkével vonták be. Becsavarodtam volna, ha nap mint nap itt kellett volna növesztenem a seggemet.
–
Mr. Benson, maga, ha jól látom Moszkvában született, 1986–ban. – Helyeslően bólintottam, és ezzel máris megalapoztam hazugságtól övezett valómat. –
Az apja pedig vadőr…–
A vadállományt felügyeli Szibériában, igen. Vadász. – A kegyes hazugságok.
–
Az édesanyja miben hunyt el? – Micsoda tapintat, díjat érdemelne érte, csak meg ne kapja!
–
Vadászbalesetben – feleltem kurtán, és igyekeztem féken tartani indulattól rángatózó állkapcsomat. Ha csak eszembe jut az a nap, törhetnékem támad. –
Egy medve ölte meg.Akkor még csak tizenhét éves voltam, s mivel tudtam, hogy nem vagyok átlagos – pontosabban a 20. születésnapom után nem leszek az –, ezért jóval vakmerőbb is voltam, mint az akkori barátaim, ismerőseim. Mindkét szülőm vadász volt, és apám már egészen kicsi korom óta tanított, hogy ne találjak legyőzőre. Neki ez egyfajta presztízskérdéssé vált, és az öt évvel fiatalabb öcsémmel is ugyanezt játszotta.
Egyik nap magával vitt engem is. Anyával együtt dolgoztak, általában párban, néha másokkal kiegészülve, kisebb csapatot alkotva. Akkor is a csoportos verzió mellett döntöttek, mivel több démont kellett elintézni, és így volt a legbiztonságosabb. Páran ellenezték, hogy én is velük tartsak, elvégre még nagyon fiatal voltam, de apám váltig állította, hogy már felkészültem. És én bolond ugyanezt hittem.
Az akció közben azonban a tervbe hiba csúszott, több démon volt, mint hittük, és elszabadult a pokol. a mai napig fáj beismernem, de ott és akkor pusztán kolonc voltam, aki semmiben sem tudott segíteni, de mindent nehezebbé tett. Annyira emlékszem még, hogy anya beparancsolt egy biztonságos helyre – pontosabban belökött –, aztán már csak azt láttam, ahogy élettelenül a földre zuhant.
Apámmal akkor romlott meg végérvényesen is a kapcsolatunk. Ő engem szidott, hogy miért nem voltam jobb, miért nem figyeltem, miért voltam olyan tehetetlen – amiért egyébként én is éppen eleget ostoroztam magam –, míg én nem egyszer a fejéhez vágtam, hogy anya miatta halt meg, ő parancsolt engem a frontvonalra. Mike egyszer megjegyezte, hogy szerinte nekem van igazam, apa pedig felpofozta érte.
–
Hat éve él Las Vegasban… ritka, hogy valaki itt telepedik le – jegyezte meg színtelen hangon.
–
Szeretem a nyüzsgést – vigyorogtam, s próbáltam kellemesebb légkört teremteni, de a majom nem hagyta.
Valójában százötven érkeztünk az öcsémmel az államokba, apát meghagytuk Szibériának. Először a keleti parton barangoltunk, aztán egyszer elugrottunk Vegasba. Amolyan hétvégi kiruccanásnak indult. Azóta is itt vagyunk.
–
És most a Luxor biztonsági főnöke akar lenni? – Úgy mért végig, ahogy egy narkós gimist szokást. Bűbájos ember, rögtön a szívembe zártam! –
Maga szerint megfelel a feladatra?–
Pontosan – bólintottam határozottan, mire ő letette a papíromat és előredőlt a székében. Rákönyökölt az asztalra, úgy nézett rám fenyegetően.
–
Figyelmeztetem, ez nem a sulis cserkészcsapat, ha nem végzi jól a dolgát, ezt itt – felmutatott egy hosszú, vékony fém rudat –
feldugom a seggébe. De csak miután felhevítettem, remélem megértette.Én is előredőltem, átvettem tőle a pálcát, és érdeklődve forgattam az ujjaim között, majd én is az asztalra könyököltem.
–
Ez, szexuális zaklatás – mondtam negédes mosollyal az arcomon. –
Nem csípem, ha fenyegetnek. Szóval ne próbáljon még egyszer megfélemlíteni, különben kedves barátját – legyeztem a szemei előtt a pálcával –
feltolom a pipilőjébe. – A pingvin elsápadt, és megnyúlt az arca. Visszatettem a rudacskát a zakója felső zsebébe, vigyorogva megpaskoltam az arcát, majd felálltam, és feltűrtem az ingem ujját. –
Igazán örvendtem! Holnap este találkozunk, igaz?Egy szót sem bírt kinyögni, csak bólogatott. A munka az enyém. Nagyszerű, legalább lesz mivel hencegnem a többiek előtt!
Gyenge pont: A lapockáim között egy pont a gerincemen. Hogy úgy mondjam: a hátam közepe.
Félelmek:– Valaki miattam hal meg.
– Apa utánunk jön Vegasba.
Tetszik a stílusod és az is, ahogy ezt az egészet megoldottad.