Karakterképek:
Név: Alex Browski (született : Alexandr Boris Boreyev)
Becenév: Alex, Sasha
Nem: férfi
Faj: vadász
Kor: 200/ 24
Születés helye/ideje: 1811. február 14. – Szent Pétervár
Foglalkozás: vadász vagyok, de főállásban egy étteremben dolgozom séfként (mocskos meló de szeretem)
Hobbik: Szeretek olvasni, festeni, rajongok a művészetekért, imádok utazni, és mindenem a zene. Az évek során sok hangszeren tanultam játszani ,de a zongorához mindig is ragaszkodok.
Jellem: Az optimista, örökösen nyugodt ruszki. Szinte semmi nem idegesít fel, semmi nem bosszant. A sértések leperegnek rólam és ha ezt az ökörszerű nyugalmat megzavarják, akkor tényleg a lehető legrosszabb dolgokra kell számítani tőlem. Orosz vagyok végül is és a vér nem válik vízzé… Elég haragtartó fajta vagyok, szóval ha felmérgesítenek nagyon nehezen és lassan nyugszom meg. Nehezen bocsátok meg másoknak.
A jelenben élek, józanul, gyakorlatiasan gondolkodom. Az időmet mindig pontosan osztom be így elképzelhetetlen, hogy bárhonnan is késsek. Nem szoktam pánikolni, és hazudni sem. Alapvetően jó szándékú, a békére törekvő, békeszerető ember vagyok. Szorgalmas vagyok és bárkinek bármiben segítek, de a véleményemet mindig megmondom, de nem bunkó módon, igyekszem szebb formába önteni a mondandómat. Alapvetően csendes figurának mondanak, és tény, hogy nem vagyok a szavak embere.
Ezenkívül rendmániás vagyok és nincs túlságosan nagy fantáziám. Türelmes vagyok, talán túlságosan is. Nem mindig tudom megállatítani, hogy az illető meddig mehet el velem szemben, azonban ha a szeretteimet érik az atrocitások akkor szinte azonnal ugrok.
Kinézet: Mélyen ülő kékes zöld szem és világos barna haj. Erőteljes vonások. 187 magas vagyok izmos, sportos testalkatú. Kényelmesen öltözködöm, ing, vagy póló tornacipő és farmer a leggyakoribb viseletem. A vállamon van egy tetkó,bár az eredetére nem nagyon emlékszem...azon kevés esték alkalmával szeretem, amikor alkohol hatására elvesztettem a józan ítélőképességemet.
Család: Apa: Boris Sergey Boreyev, él és elég rossz a kapcsolatunk egy régi sérelem miatt
Anya: Tatjana Borecev, él és nagyon jóban vagyunk sokat beszélgetünk
Testvérek: Stanislav Boreyev (Stan Brodin) él, és szintén vannak gondok közöttünk
Sofya Boreyev (Sophia Brodin) él és felhőtlen a kapcsolat
Egyéb hozzátartozók: nincs
Háziállatok: Egy tacskó, a neve Polina
Előtörténet: Szent Péterváron születtem a tizenkilencedik század elején. Elég zűrzavaros időszaka volt ez Oroszországnak. Napóleon, a francia császár akkoriban támadta meg az országot, így az emberek ha nem is állandó, de elég nagy aggodalommal tekintettek saját jövőjük, megélhetésük elé.
Apám komoly családapa lévén, már évtizedekkel a születésem előtt bebiztosította a megélhetésünket, Amerikában fektette be bevétele jelentős részét, földbirtokokba, különböző gyárakba, a közelgő háborúktól tartva.
Azonban a csatákból ő sem vonhatta ki magát. Oroszország akkori nemesi rétegének egyik legjelentősebb családja volt a mienk, így neki is részt kellett vennie a háborúban, anyagilag támogatva azt.
Gyerekkorom első pár évében nem is találkoztam vele. Ezt az időszakot ő a csatatéren töltötte, a francia sereggel hadakozva. De én erre az időszakra nem emlékszem így nincs nagy befolyással az életemre.
A háború végeztével apám hazatért, és belevetette magát a gyereknevelés gondjaiba. Nagyon nagy hangsúlyt fektetett a tanításomra. Időm nagy részét már egész kiskoromtól kezdve a könyvtárban, vagy a gyakorló pályán töltöttem. Lovagoltam ,vívtam míg a többi gyerek önfeledten játszott a szüleikkel vagy egy mással. De nem panaszkodtam. Úgy voltam vele, ha apám fontosnak tartja, biztos a javamat fogja szolgálni.
A sok munka és teendő közepette mindig ott volt édesanyám is, aki megismertetett a művészetek szépségeivel. Zongorázni tanítatott, amit apám a lehető legkevesebbre becsült.
Négyéves voltam, amikor az öcsém, Stan megérkezett. Attól a perctől kezdve, hogy megtanult járni, beszélni és a világra eszmélt, egyből vetélytársként fogta fel a jelenlétemet. Mindenben megpróbált túlszárnyalni, okosabb és jobb akart lenni nálam, apám szeretetét magára vonni kicsit. De sajnos nem járt túl nagy sikerrel.
A több éves előny a javamra volt, így nem igazán tudta felvenni velem a versenyt. A baj csak annyi volt, hogy én ebből a vetélkedésből csak annyit érzékeltem, hogy az öcsém nem áll szóba velem, elzárkózik tőlem és szemmel láthatóan utál.
A húgomat ezzel szemben nem tudtam lerázni magamról, mindig ott volt ahol én. Megtanítottam zongorázni és nagyon sok időt töltöttünk el együtt.
Akkor azonban más gondom volt. Apám azt akarta, hogy katona legyek, és ha ő akarta én is akartam. De nem kellett keményen dolgoznom, hogy bejussak a hadseregbe. Apám befolyása egyre feljebb és feljebb jutatott a ranglétrán, így elég sok ellenséget szereztem magamnak, és a lehetőséget is elszalasztottam, hogy a saját tehetségemmel és szorgalmammal érjem el a céljaimat.
A szerelem nem igazán volt jelen az életemben. Ilyesmit csak egyszer éreztem, 18 éves koromban azóta soha többet. Yelena volt a neve, egy karácsonyi bál alkalmával találkoztam vele. Egész éjjel együtt voltunk beszélgettünk táncoltunk, olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Nem telt bele sok idő és máris a templomban álltunk, hogy a pap összeadjon minket. Tíz boldog évet töltöttünk együtt. 28 éves voltam amikor meghalt tüdőbajban.
A tudattal, hogy vadász vagyok együtt nőttem fel. Apám ezt is mint minden mást belém nevelt. Elmondta, hogy mit kell majd tennem és hogy utána mihez kell majd kezdenem az erőmmel. Én szó nélkül elfogadtam. Húsz éves koromban aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen. Ezután apámmal szinte minden éjjel démonokra vadásztunk, ezzel is nőtt a szakadék köztünk és az öcsém között.
Amikor Yelena meghalt, teljesen összetörtem. Nem tudtam tükörbe nézni, nem tudtam elviselni, hogy míg én örökké fiatal maradok, neki meg kellett halnia egy olyan betegségben, ami engem korábban soha nem fenyegetett.
El akartam hagyni Oroszországot. Be akartam utazni a világot, és az Amerikában letelepedni. Anyám könnyűszívvel elengedett, a húgom persze sírbákolt egy sort, az öcsém legszívesebben már korábban kirugdosott volna akár az egész kontinensről, csak hogy megszabaduljon tőlem, azonban apám hallani sem akart arról, hogy elmenjek. A család ide köt- mondta, és megtiltotta hogy elhagyjam akár a házát is.
Még aznap este eltűntem az országból, és tervemhez hűen bejártam a világot és végül Amerikában, azon belül is Las Vegasban telepedtem le. Teljesen lenyűgözött az új világ, hiszen mire odaértem már a 20. század második felében vártunk, így volt mit bámészkodni a hatalmas sivatag közepén. Csatlakoztam Bonnie csapatához, persze nem minden hátsószándék nélkül, bár ennek a szándéknak a létezéséről mélyen hallgatok, de azt hiszem egész jól beilleszkedtem közéjük.
Gyenge pont: Jobb oldalon a lengőbordám
Félelmek: A bezártságtól. Enyhe klausztrofóbiával küzdök.
