Alap adatok:Becenév ~ Ever, Em
Nem ~ Nő
Faj ~ Ember
Kor ~ 20 éves vagyok, de 25-nek nézek ki
Születési hely/idő ~1991, Február 06-án láttam meg a napvilágot Washington-ban.
Szexualitás ~ Heteroszexuális
~ ~ ~
Szabadidő:Foglalkozás ~ elenleg a jogi egyetemen tanulok, mint jog hallgató és lázasan készülök a diplomámra, és van egy átmeneti állásom a helyi clubb-ban, mint pincér.
Hobbik ~ Szeretem a veszélyes sportokat és szabadidőmben kirándulok, vagy hegyet mászok. A szabadban érzem otthon magamat, azért ott töltöm a legtöbb időmet.
Kevésbé kedvelt dolgok ~ Klausztrofóbiás vagyok.
~ ~ ~
Család:Apa ~ Stefan Barker Hamilton. Él és virul, valahol Dél- Californiában él, és nagyon szeretem, bár egy jó ideje nem láttam, de levelezünk egymással.
Anya ~ Sarah Hamilton. Él és virul, valahol Franciaországban dolgozik, újságíróként, de nem igazán tartom vele a kapcsolatot.
Testvérek ~ Zack Barker Hamilton. Él és virul, valahol Washington-ban, és nagyon jó a kapcsolatunk.
Egyéb hozzátartozók ~ - Emma Hamilton (sógornőm), Él és virul Zack bátyámmal él, együtt és szintén nagyon jóban vagyunk.
- Ash és Jessica Hamilton (Unoka húgom és öcsém, valamint kereszt gyerekeim), Élnek szintén Zack-kel.
Háziállatok ~Nincs
~ ~ ~
Kinézet:Közép magas, 175 centis, vékony testmagasság jellemez. Csokoládé barna, hosszú szempillák mögé rejtett csillogó szemek. Hófehér, sima, selymes, puha bőr. Szőkés-barna, vállig érő haj, amit általában kiengedve, vagy cofba fogva hordok. Sosem használok, sminket, mert szerintem csak azok a nők hordanak kence-ficéket, akik nem nem fogadják el magukat, és egy álarc mögé rejtőznek. Vékony, izmos testalkat, finom ívű áll, valamint kerek, kívánatos idomok jellemeznek még. Kicsi orr, valamint vékony, hosszú ujjak találhatóak a kezemen. Öltözetem mindig változó, de általában feszes farmert és szintén feszes pólót hordok. Kedvenc lábbelim a jól ismert tornacipő, ami nélkül sehova sem megyek el. Mikor az egyetemre készülök, általában fekete-fehér kosztümöt viselek, tűsarkúval- amit mellesleg ki nem állhatok- és a hajamat, mindig egy laza kontyba fogom.
Gyenge pont ~-
~ ~ ~
Jellem:Kedves, figyelmes, gondoskodó típus vagyok. Minden jó mókában benne vagyok, amibe csak bele lehet menni. Őszinte, még is tapintatos vagyok másokkal szemben. A véleményemet sosem mondom meg, ha negatív, mindig csak a pozitívat közlöm az illetővel. Nagyon szeretek állatokkal foglalkozni, többek között azért is vonz annyira a természet. Nem vagyok egy ijedős típus, sőt szeretem a jó tréfákat és a vicceket. Kedvencem a szőke nős viccek, amiken mindig jót mosolygok, de közben tudom, hogy azok a viccek nekem is szólnak, ha szőke vagyok, ha nem. Alapjában véve, nyitott vagyok, mindenki felé, de aki egyszer megsért, vagy a lelkembe tapos, annak nagyon nehezen bocsájtok meg. Ennek ellenére utálok haragban leni másokkal. Szerintem az élet túl rövid ahhoz, hogy egy nézeteltérés miatt ne beszéljünk egymással. Ha a szeretteimet sértegetik, vagy azokat az embereket, akik közel állnak (álltak) hozzám, könnyen bepöccenek és akár még arra is képes vagyok, hogy behúzzak az illetőnek, és addig verjem, míg nem kér bocsánatot. Társasági ember vagyok, akkor szeret koncertekre,- moziba,- és színházba járni. Kiállok azokért akiket szeretek, és mint egy nőstény oroszlán a kicsinyeit én is úgy védem és óvom őket a veszélyektől.
~ ~ ~
Előtörténet:1991-ben születtem Washington-ban. Egy öt évvel idősebb bátyám van, Zack. A szüleim öt éves koromban elváltak. Zack apával maradt, én pedig anyával kezdtem el élni. Nem voltam egy problémás gyerek kis koromban. Mindig nagyon jól eljátszottam magammal, vagy a barátaimmal, néha még az öreg plüssömmel is. Mikor elértem a tizenkét éves kort, anyukám beállított egy vad idegen férfival.
- Szia kicsi Ever.- Simogatta meg a fejemet, majd leült anyu mellé. Nem tudtam most mit kéne tennem, és féltem is.
- Cso...csókolom.- Köszöntem, majd leültem a földre anyáék elé. Anyu az ismeretlenre mosolygott, majd rám pillantott és megszólalt.
- Ever, kicsim be mutatom az új apukádat.- Mutatott a huszonnégy karátos vigyorral mellette ülő férfira. Megráztam a fejemet, majd felálltam.
- Nem, a papa nincs itt. Ez a bácsi nem ő.- Mutattam az idegenre és sírva elfutottam a kinti hintához. Bogyó, a nagy szőrcsomó, aki mindig is az én kis kutyám volt, odajött, majd nekem dörgölőzött és lenyalogatta a könnyeimet. A bundájába temettem az arcomat, majd úgy sírtam tovább...
Sok idő telt el azóta. Már tizenöt éves voltam, mikor anyámat megint elhagyta a férje. Anyám persze nem bírtam és szépen lassan alkoholistává vált. Egyik este mikor haza értem a munkámból a földön feküdt és hangosan kiabált. Két szomszéd jött át, hogy hallgattassam már el. Megnyugtattam őket és elnézést kértem, majd kicsit megpróbáltam össze szedni anyát, aki csak azt hajtogatta, hogy őt mindig kihasználják. Attól kezdve, többször is megvert. Egyszer annyira elagyabugyált, hogy nem bírtam két hétig leülni- a szíjával való találkozásomkor- és orvosi igazolást kellett kérnem, hogy órán és ne kelljen a helyemre ülnöm. Az iskola igazgatója, egy fiatal férfi volt. Miután harmadszor is rajta kapott, hogy órán állok behivatott engem és anyukámat beszélgetésre. remegő kezekkel és lábakkal léptem be az irodába. Leülni szintén nem tudtam akkor, így állva maradtam. Mikor az igazgató megkért és visszautasítottam anyám rám parancsolt. Engedelmesen leültem, miközben egy apró könnycsepp gördült le az arcomon. Iszonyatosan fájt, de tűrtem, muszáj volt tűrnöm.
- Nos, arról szeretnék beszélni, hogy Ever-t többször is láttam órán állni. Valóban, igazolást hoz, hogy felmentést kérjen, de így nem lehet oktatni.- Magyarázta Mr. Connel. Anyám rám nézett, majd egy egyszerű mozdulattal megfogta a hajamat és meghúzta. Erősen vont magához, miközben én meg sem mukkantam.
- Mit mondtál? Halljam.- Kiabált, mire Mr. Connel Felállt és kitépte anyám kezéből a hajamat.
- Asszonyom. Megértem, hogy dühös, de nem a lánya tehet róla.- mondta szikrázó tekintettel. Anya egyből vissza vett, majd kihúzta a kezét a férfi szorításából.
- De, igen. Óvatlan vagyok és mindig elesek.- Magyaráztam, hogy véletlenül se anyámra terelődjön a gyanú.
- Ever, kérlek vedd le a pólódat.- Kérte Mr.Connel. Felálltam és megtettem amit kért. Szemeimben ismét könnyek szöktek, mert tudtam, hogy tudja. Tudtam, hogy látta a hegeket és a lila foltokat, amiket az öv és a villa okozott amivel anyám kínzott és "nevelt". A férfi döbbenten felsóhajtott, majd mondta, hogy vissza öltözhetek. Még aznap hozzá kellett költöznöm, mint ideiglenes gyámomhoz. Egy fiatal nő volt a felesége, aki gyönyörű volt. Sokat jártunk kirándulni, így nagyon megkedveltem a természetet. Úgy másfél év múlva sikerült elérnünk, hogy apámhoz kerüljek. Megköszöntem Mr. és Mrs. Cinnel-nek, hogy velük lakhattam és megígértem, hogy vissza látogatok hozzájuk. Repülőre ültem és apához utaztam. Zack és ő már nagyon vártak és én is őket. tizennyolc éves koromban Zack bejelentette, hogy elveszi az akkori barátnőjét, Emma-t. Nagyon szerettem Em-et, azért örültem, hogy a bátyám felesége lesz. Az esküvő után leérettségiztem és jelentkeztem a Harvard-ra. Sikeresen felvettek. Az első két évet ott jártam ki, majd úgy döntöttem elutazok máshova, ahol új életet kezdhetek a régi emlékek és anyám nélkül. Ide, Las Vegas-ba jöttem. A tanulmányaimat levelezés formájában folytatom. Egy ideiglenes munkát is vállaltam, hogy el tudjam magam tartani. nagy meglepetésemre, pár napja megszülettek Zack ikrei, Ash és Jessica. Nem is kell mondanom mennyire örülök neki. Szóval itt vagyok és készen állok, hogy új és boldog életet kezdjek....
~ ~ ~
Példajáték:* Egy kedves emlék...*
Lassan sétáltam ki a teraszra. Korén volt, a nap se sütött úgy, ahogy nyáron szokott, pedig augusztus volt. A levegő egy kicsit csípte az arcomat, de nem foglalkoztam vele. Szorosabban összehúztam magamon a köpenyemet és leültem a hintaágyra. Arra vártam, hogy a kék Ford beguruljon a ház elé..Merengésemből apu hangja hozott vissza...
- Hát itt vagy?- Kérdezte és ledobta magát mellém. Én szorosan hozzá bújtam, fejemet a vállára hajtottam.
- Már alig várom, hogy lássam őket...- Mosolyogtam és továbbra is az utat figyelem.
- Áh, akkor már értem ezt a korán kelést..- Csókolt homlokon, majd együtt néztük az utat. Pár perc várakozás után a kék Ford begurult a ház elé. Gyorsan felálltam és odasiettem. A kocsi lámpái kialudtak, majd Zack szállt ki.
- Húgi..- Ölelt magához és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Szia, Zack...hol vannak?- Kérdeztem és viszonoztam jóleső ölelését.
- Jaj ne legyél türelmetlen..- Nevetett fel, majd becsukta az ő ajtaját és hátralépett, hogy kisegítse Emma-t a kocsiból. A lány kezében egy kisfiú és egy kislány pihent.
- Em.- Nyomtam egy puszit az arcára és szemügyre vettem a piciket.
- Gratulálok.- Mosolyogtam a bátyámra, aki gyorsan beterelt minket a házba, ne hogy megfázzunk. Mindannyian a két picit figyeltük. Olyan kis törékenyek voltak. Néma csendben figyeltük őket, mikor betoppant Bogyó és hangosan ugatni kezdett. A picik kórusban kezdek sírni.
- Bogyó..- Néztem a kiskutyámra szigorúan és kivittem a kertbe. Lassan ballagtam vissza, s megálltam az ajtóban. Mindenki bent volt aki számított. A bátyám, Emma, Ash és Jessica és apu...Az a nap emlékezetes marad, amíg csak élek.
~ ~ ~
